Cukorbetegség kezelése mozgásterápiával

Cukorbetegek mozgásterápiája

Bár a cukorbetegség nem gyógyítható sportolással, a rendszeres mozgás segít a betegség egyensúlyának beállításában és fenntartásában, a szervezet anyagcsere állapotának normalizálásában, a cukoranyagcsere kiegyenlítettségéhez szükséges normál testsúly elérésében és megtartásában, a szövődmények elkerülésében.

A mozgásterápia felosztása

A szakirodalom különválasztja a napi szintű fizikai aktivitást és a testmozgást, de mindkettő fontos része a cukorbetegek életmód terápiájának.

Fizikai aktivitás

Ahogy a szénhidrátbevitelt el kell osztani egész napra a táplálkozásban, úgy kell a napi mozgást is megosztani a cukorbetegeknek: hosszabb ülő tevékenység esetén 30 percenként javasolt három vagy több perces könnyű mozgás – mint pl. gyaloglás, nyújtózkodás, néhány tornagyakorlat végzése –annak érdekében, hogy javuljon a cukoranyagcsere (Amerikai Diabetes Társaság ajánlása), de ide sorolható a kutyasétáltatás, és a kerti- és házimunkák is. A fizikai aktivitásról jó becslést adhat a napi lépésszám monitorozása, ami már könnyen megvalósítható mobilos applikációkkal vagy különféle okosórákkal is.

Testmozgás

A testmozgást/edzést ezen felül kell beépíteni a mindennapokba: a nemzetközi és hazai szakmai ajánlás szerint hetente 150 perc közepes intenzitású (maximális pulzus 60-65%-a) kardiomozgást kell végezni legalább minden másnap, és 30 perces izomerősítő edzés két alkalommal. Kezdetben javasolt elsősorban a tempós gyaloglás, kerékpározás, de bármilyen olyan mozgásforma hatásos, ami ezen az intenzitáson tartja a pulzust (szívütések számát) legalább 30 percig. A rendszeres, tudatos testmozgás nem csak a cukoranyagcserét, inzulinérzékenységet javítja, de csökkenti a kardiovaszkuláris rizikófaktort és a testsúlyt, illetve növeli a fittséget és az életminőséget.

A megfelelő intenzitás beállítása pulzusmérő óra, alkalmazás segítségével különösen fontos nem csak a hatékony edzés meghatározásához, de hipoglikémia elkerülése miatt is.

I-es és II-es típusú cukorbetegség

Mozgás tekintetében megegyezik a két típus terápiája (sőt, a prediabetes és az inzulinrezisztencia esetében is), de az inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében mindenképp fontos a testmozgás tervezése a gyógyszeradagolás és az étkezés mellett, amit mindenképp érdemes egyeztetni a kezelőorvossal.

Fontos, főként a kezdetekkor a rendszeres vércukormérés edzés előtt és után egyaránt (akár közben is!), hiszen nem kezdhető el az edzés a vércukor 3,7 mmol/l értéke alatt és 16 mmol/l felett, illetve így elkerülhető a hipoglikémia. Hosszabb, egy óránál tovább tartó edzés közben javasolt bevinni kevés szénhidrátot a cukoregyensúly fenntartásához.

A mozgás élettani háttere

A mozgás vércukor szintre gyakorolt jótékony hatása mögött több tényező is meghúzódik. Izommozgás során az izomszövet összehúzódáskor aktívvá válik az izom inzulint nem igénylő cukorfelvételi mechanizmusa, mely a károsodott inzulintól függő felvételi képesség esetén is tovább működik. Ráadásul az izomszövet cukorfelvétele testmozgást követően is megmarad a következő 24 órában. A rendszeres, közepes intenzitású mozgás javítja az izom inzulin érzékenységét azáltal, hogy emeli a cukoranyagcserében és inzulinválaszban részt vevő egyes fehérjék termelésének szintjét és azok aktivitását.

A mozgásterápia elkezdése előtt mindig ki kell kérni a kezelőorvos tanácsát. Kutatások bizonyítják, hogy a mozgásterapeuta, gyógytornász vagy edző segítségével végzett edzések jelentősen növelik az edzés hatását, így tanácsos segítségükkel megtenni legalább az első lépéseket mozgásos felmérés, majd egy személyre szabott pulzuszóna, edzésterv készítésével, betanításával.

Téma szakértői

dr. Porochnavecz Marietta

diabetológus, belgyógyász

dr. Polyák Annamária

diabetológus, endokrinológus

dr. Turi Zsuzsanna

szülész-nőgyógyász, diabetológus

---