Cukorbetegség gyógyszeres kezelése
2-es típusú cukorbetegség kezelése kezdetben és leggyakrabban orális antidiabetikumokkal illetve nem inzulin jellegű injekciós készítménnyekkel történhet. Az 1-es típusú cukorbetegség esetén csak inzulinterápia lehetséges.
Gyógyszeres kezelés indoka
A 2-es típusú cukorbetegség diagnosztizálása során az elsődleges terápia az életmód orvoslás, mely magéban foglalja az egyénre szabottan összeállított meghatározott energia- és szénhidrát tartalmú étrendet, illetve az egyén adottságaihoz, lehetőségeihez, céljaihoz igazított mozgásterápiát. Amennyiben mindez nem elegendő a vércukorszint stabilizálásához, gyógyszeres terápia szükséges. Az orális gyógyszeres kezelést (szájon át szedhető tablettákat), amennyiben hatásuk nem elegendő a normoglikémia biztosítására, lehet kombinálni GLP-1 agonista injekciós készítményekkel, GLP-1 agonista és inzulin kombinációjával, illetve inzulinnal.
Az diabetológus a kezelés kiválasztásakor figyelmbe veszi többek között a vércukorszint emelkedés mértékét, táplálktsági állapotot, életkort, társbetegségeket, betegség fennállásának lehetséges idejét, esetlegesen már fennálló szövödményeket, annak érdekében, hogy a leghatékonyabb kezelést tudja kiválasztani.
Antidiabtikumok típusai
Az alkalmazott gyógyszeres(tablettás és injekciós) készítmények hatásmechanizmusukat tekintve 3 nagy csoportba oszthatóak:
Inzulinhatás javító készítmények
Az inzulintermelést nem befolyásolják, más úton fejtik ki vércukorcsökkentő hatásukat. Ezek az úgynevezett anitihyperglikémiás, nem hypoglikémizáló szerek.
Az alfa glukozidáz gátlók (akarbóz): a szénhidrátok felszívódásának csökkentése utján hatnak. Ennek következtében az étkezés utáni vércukor szint emelkedés mérséklődik. Mellékhatásként puffadást, fokozott bélgáz termelődést okoz. Ma már igen ritkán alkalmazzuk.
A biguanidok (metformin): Az egyik legismertebb antidiabetikus készítmények a 2-típusú diabetes kezelésében. A rezisztencia csökkenésével fokozzák az inzulin hatását, csökkentik a máj gluközkibocsájtását (a glukogenezist és a gluconeogenezist). Kis mértékben étvágycsökkentő hatásúak, elősegíthetik a túlsúlyos cukorbetegek fogyását. Kimutatták tumor genezist késleltető tulajdonságukat is. Jól kombinálhatók más orális antidiabetikumokkal, inzulinnal és GLP-1 típusú gyógyszerekkel.
Inzulinelválasztást serkentő szerek
Az inzulinelválasztást serkentő szerek az étkezés utáni, vagy a folyamatos, egész napon át tartó alap-inzulinelválasztást, vagy mindkettőt fokozzák. Hatásukból eredően alkalmazásuk esetén előfordulhat hipoglikémia (vércukorszint normál érték alá csökkenése) gondos adagolással ennek kockázata azonban minimálisra csökkenthető.
Szulfanilureák (gliclazid, glimepirid, gliquidon): elsősorban a hasnyálmirigy inzulintermelését fokozzák (mind az étkezés utáni, mind az egész napi bázis inzulin mennyiségét növelik), továbbá gátolják a máj fokozott glukózleadását. Hypoglikémiára hajlamosító készítmények, és testsúly növekedést is okozhatnak. Előfordul, hogy bizonyos betegeknél hatástalanok.
Inkretinhatás-fokozó vegyületek (dipeptidil-peptidáz [DPP]-4 gátlók) (sitagliptin, vildagliptin, saxagliptin, linagliptin, allogliptin). Az inkretin hormonok étkezését követően választódnak ki a bélfalban és kismértékben fokozzák az inzulinszekréciót és inzulin hatást. Az inkretin hormonok lebontásában a DPP-4 enzim játszik szerepet. A DPP-4-gátlók ezt az enzimet gátolják, megakadályozva az inkretinek diabéteszben fokozott ütemű lebontást és ez által növelik az inkreatin hormonok szintjét. Használatuk esetén alacsony a hypoglikémia előfordulása.
Inkretin mimetikumok: Parenterálisan alkalmazható, nem inzulin természetű antidiabetikumok: humán GLP-1 analóg: Liraglutid, GLP-1 receptor agonista: exenatid, lixisenatid. Emellett forgalomba került GLP-1 analóg (liraglutid)és inzulin (degludek) kombinációja is.
Az inkretin hormonok hatását utánzó szerek: a vércukorszinttől függően fokozzák a pancreas béta-sejtjeiben az inzulin elválasztást, tartósan csökkentik mind az éhomi mind az étkezés utáni vércukorszintet. Alkalmazásuk mellett kicsi a hipoglikémia kockázata. Csökkentik a hasnyálmirigy alfa-sejtjeiben elválasztódó glukagon termelődését is. A glukagon fokozza a máj glukóz leadását és ezáltal megemelik a vércukorszintet. A GLP-1 agonisták fenti hatások mellett lassítják a gyomor ürülését és estsúlycsökkentő hatása is van. Jól kombinálhatók orális vércukor csökkentő gyógyszerekkel, valamint inzulinnal. Mellékhatásaik: hányinger, ritkábban hasmenés, mely a kezelést kevető néhány héten belül többnyire megszűnik.
Hatásukat a vesén át kifejtő vércukorcsökkentők
A vesén át rörténő glukóz ürítését fokozó új készítmények: a dapaglifozin és az empaglifozin. Hatásmechanizmusuk: a vese glomerulusaiban kiválasztódó glukóznak a tubulusokban történő visszaszívódását eredményező SGLT-2 enzím hatását gátolják. Ezáltal kevesebb glukózszívódik vissza a véráramba és kiürül a vizelettel. Ez fokozott vizeletürítést, glukoózürítést, ezáltal kalóriavesztést és a vércukor, valamint a testsúly egyidejű csökkenését erdeményezi.Mellékhatásként az esetek kis hányadában a szeméremtáj gombás fertőzése jelentkezhet, mely helyileg jól kezelhető.
A pontosabb cukorbeteg kezelés bállítása érdekében kiemelten fotnos a vércukor napló vezetése, melyet itt letöltheti>>
Gyógyszerek
Téma szakértői
Vajdovich Dorottya
dietetikus, Okleveles táplálkozástudományi szakember Msc
Dr. Borus Hajnal
belgyógyász, diabetológus, endokrinológus
Dr. Fövényi József PhD
diabetológus, belgyógyász, endokrinológus, obezitológus
