1-es típusú cukorbetegség

Szerző: Dr. Babai László

Létrehozva: 2025.11.13 14:36 Módosítva: 2025.11.14 08:30

Az 1-es típusú cukorbetegség egy autoimmun eredetű, inzulinhiánnyal járó állapot, amely a cukorbetegség egyik legjelentősebb formája. Gyermekeknél, fiatal felnőtteknél gyakrabban fordul elő, de bármely életkorban kialakulhat. A szervezet immunrendszere tévesen idegenként ismeri fel a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtjeit, majd fokozatosan elpusztítja őket. Ennek következtében az érintettek teljes mértékben külső inzulinpótlásra szorulnak.

Online Bejelentkezés

Dr. Para Györgyi

+36 70 409 3141

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Mi az 1-es típusú cukorbetegség?

Az 1-es típusú diabétesz lényege, hogy a szervezet nem termel elegendő inzulint, vagy egyáltalán nem termel. Az inzulin a sejtek energiához jutásáért felelős hormon; nélküle a glükóz a véráramban marad, és nem tud bejutni a sejtekbe. Ha az inzulintermelés megszűnik, a vércukorszint gyorsan és kifejezetten magasra emelkedhet.

Ez a cukorbetegségtípus nem megelőzhető, nem függ össze az életmóddal, és nem a túlzott cukorfogyasztás vagy mozgáshiány következménye. A betegség kialakulását számos genetikai és immunológiai tényező együttesen befolyásolja.

Kik érintettek leggyakrabban 1-es típusú cukorbetegségben?

1-es típusú cukorbetegség kezelése a Cukorbetegközpontban Bár a közgondolkodásban az 1-es típusú diabétesz „gyermekkori cukorbetegségként” ismert, ma már tudjuk, hogy felnőtteknél is előfordul. A megjelenés életkori eloszlása:

gyermekkor: 4–6 éves kor körül jellemző
serdülőkor: 10–14 éves kor között gyakoribb
fiatal felnőttkor: akár 20–40 éves kor között is kialakulhat
idősebb korban ritkább, de nem kizárt

Genetikai hajlam megléte esetén az autoimmun folyamat elindulhat, de a betegség akkor jelenik meg, amikor az inzulintermelés már jelentősen lecsökken.

Mi okozza az 1-es típusú cukorbetegséget?

A pontos ok ismeretlen, de több tényező is szerepet játszik:

Autoimmun folyamatok: A szervezet immunrendszere tévesen támadja meg a béta-sejteket. Az autoantitestek jelenléte (GAD, IA-2, ZnT8) jelzi a folyamatot.
Genetikai hajlam: Bizonyos génvariánsok hajlamosíthatnak a betegségre. Ha a családban van 1-es típusú cukorbeteg, az érintettség esélye magasabb, de még így is viszonylag alacsony.
Környezeti tényezők: Egyes vírusfertőzések, korai táplálási tényezők vagy immunológiai reakciók szerepet játszhatnak a betegség beindításában.
Stresszhatások, hormonális változások: Ezek nem önmagukban okozzák, de gyorsíthatják a folyamatot.

Az 1-es típusú cukorbetegség tünetei

A tünetek gyorsan, akár néhány hét alatt alakulnak ki. A legjellemzőbbek:

fokozott szomjúság
nagy mennyiségű folyadékbevitel
gyakori vizelés
túlzott éhségérzet
gyors, nem tervezett fogyás
állandó fáradtság
ingerlékenység, koncentrációromlás
homályos látás
acetonos, „gyümölcsös” lehelet
hasi fájdalom
hányinger, hányás

Súlyos esetben diabéteszes ketoacidózis (DKA) is kialakulhat, amely életveszélyes állapot.

Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése

Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése összetett folyamat, amelynek célja a vércukorszint biztonságos tartományban tartása, a rövid és hosszú távú szövődmények megelőzése, valamint az életminőség javítása. A kezelés mindig személyre szabott, vagyis figyelembe veszi a cukorbetegség típusát, a páciens életkorát, társbetegségeit, életmódját, és azt, hogy milyen terápiás eszközök vagy megoldások felelnek meg számára a legjobban. Bár az 1-es és 2-es típusú diabétesz között alapvető különbségek vannak, a kezelés fő elemei sok esetben hasonlóak.

Inzulinterápia

1-es típusú cukorbetegség inzulinterápia Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése teljes mértékben az élethosszig szükséges inzulinpótláson alapul, mivel a hasnyálmirigy inzulintermelése autoimmun folyamat következtében megszűnik. A kezelés célja a vércukorszint stabil tartományban tartása, a hipoglikémiák és hiperglikémiák megelőzése, valamint a hosszú távú szövődmények kockázatának csökkentése. A terápia mindig személyre szabott, vagyis igazodik az érintett életkorához, életmódjához, napi ritmusához, étkezési szokásaihoz és ahhoz, hogy milyen eszközöket használ a diabétesz menedzselésére.

Az 1-es típusú diabétesz kezelésének központi eleme az inzulinterápia, amelynek több formája létezhet, de mindegyik célja az, hogy az inzulinhiányt biztonságosan és hatékonyan pótolja. A leggyakrabban alkalmazott módszer a bázis–bolus rendszer, amelyben a hosszú hatású, úgynevezett bázisinzulin biztosítja a nap 24 órájában a szervezet alap inzulinszükségletét, míg a gyors hatású inzulin az étkezések előtt kerül beadásra, hogy a táplálkozás során emelkedő vércukorszintet megfelelően szabályozza. A másik korszerű megoldás az inzulinpumpa terápia, amely folyamatosan adagolja az inzulint, finomhangolt beállítási lehetőséget nyújt, és sok esetben stabilabb vércukorértékeket tesz lehetővé. A legmodernebb eszközök közé tartoznak a hibrid zárt rendszerek, amelyekben a pumpa és a szöveti cukor monitorozás (CGM) együttműködve, részben automatikusan igazítják az inzulinadagolást.

Rendszeres vércukormérés

A rendszeres vércukor-önellenőrzés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az inzulinadagolás mindig a valós szükségletekhez igazodjon. A vércukormérés történhet hagyományos ujjbegyes módszerrel, ám ma már a legtöbb érintett számára elérhető a szöveti cukor monitorozás (CGM), amely folyamatosan jelzi a vércukor alakulását, irányokat mutat, és riasztó funkcióival segíti a hipoglikémia és hiperglikémia megelőzését. A pontos adatok lehetővé teszik, hogy a páciens és a diabetológus finomhangolja az inzulinadagolást, így sokkal stabilabb értékek érhetők el.

Étrend

1-es típusú cukorbetegség esetén a mindennapokban az inzulin mellett alapvető szerepe van a megfelelő étrend kialakításának és az életmód tudatos tervezésének, különösen a szénhidrátszámolásnak. Mivel az étkezések közvetlenül hatnak a vércukorszintre, fontos megtanulni a szénhidrátok mennyiségének és minőségének megfelelő becslését, valamint azt, hogyan kell az étkezésekhez szükséges inzulinadagot meghatározni. A jól felépített étrend nem tiltásokról szól, hanem arról, hogy a gyors és lassú felszívódású szénhidrátokat megfelelő arányban és időben fogyasszuk. A rendszeres fizikai aktivitás szintén szerves része a kezelésnek, mert javítja az anyagcsere-állapotot, csökkentheti az inzulinigényt, segíti a testsúly egyensúlyát, és hozzájárul a vércukor stabilitásához. A mozgás hatása azonban egyénenként eltérő lehet, ezért fontos, hogy a páciens megértse, milyen módon befolyásolja nála a sport a vércukorszintet.

Szövődmények megelőzése

1-es típusú cukorbetegség esetén kiemelten fontos a szövődmények megelőzése és rendszeres szűrése. A magas vércukorszint hosszú távon érintheti a szemet, a vesét, az idegeket, a szív- és érrendszert, valamint a lábat, ezért évente javasolt szemészeti vizsgálat, neuropátiaszűrés, vizelet- és laborvizsgálatok, valamint a láb rendszeres ellenőrzése. Ezek a vizsgálatok segítenek korai stádiumban felismerni az esetleges eltéréseket, így időben megkezdhető a kezelés.