Inzulinrezisztencia

Inzulinrezisztencia

Szerző: CukorbetegKözpont | Módosítva: 2023.03.01

Inzulinrezisztenciáról akkor beszélünk, ha a különböző szövetek és szervek inzulinra adott érzékenysége lecsökken - ez azt jelenti, hogy ugyanolyan mennyiségű inzulin kisebb hatást fog kiváltani, másképpen megfogalmazva: ugyanakkora hatáshoz magasabb hormonszint szükséges. Amennyiben ez az állapot krónikusan fennáll, az a hasnyálmirigy kimerüléséhez vezet, és kialakul az abszolút inzulinhiány.

Inzulinrezisztencia – Tartalom

CukorbetegKözpont - Inzulinrezisztencia kivizsgálása:

Mi az inzulin?inzulinrezisztencia

Az inzulin egyike a hasnyálmirigyben termelődő hormonoknak, melyeknek fontos szerepe van a szervezet szénhidrátháztartásának szabályozásában. Az inzulint az úgynevezett béta-sejtek termelik, és fontos szerepe van a szervezet vércukorszintjének szabályozásában, pontos feladata, hogy a vérben lévő glükóz bejutását segítse a különböző sejtekbe. Táplálkozás során különböző reflexes folyamatok révén inzulin elválasztás fog beindulni. A bélből felszívódó cukrok a véráramba kerülnek, megemelve a vércukorszintet. A vér a szervezet különböző sejtjeihez szállítja a cukrot, azonban azok önmagukban nem képesek felvenni a tápanyagot – ehhez van szükség az inzulinra.

Mi az inzulinrezisztencia?

Inzulinrezisztencia alatt azt értjük, amikor a különböző szövetek és szervek inzulinra adott érzékenysége lecsökken. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanolyan mennyiségű inzulin kisebb hatást fog kiváltani, másik oldalról tekintve, ugyanakkora hatáshoz magasabb hormonszint szükséges.

Ezekből következik, hogy inzulinrezisztencia esetén a hasnyálmirigy nagyobb mennyiségű inzulint fog termelni, mint egészséges egyénekben a vércukorszint normalizálásának érdekében, illetve hogy a sejteket megfelelő tápanyaggal lássa el. Amennyiben ez az állapot krónikusan fennáll, az a hasnyálmirigy kimerüléséhez vezet, és kialakul az abszolút inzulinhiány, vagyis a béta-sejtek nem vagy csak minimális mennyiségű inzulint fognak termelni. Ez utóbbi jellemző az 1-es típusú cukorbetegségre, ami azonban nem az inzulinrezisztencia talaján, hanem egy autoimmun folyamat részeként alakul ki.

Az inzulinrezisztencia fennállhat önmagában, de a prediabétesz és a cukorbetegség, elsősorban a 2-es típusú diabétesz részjelenségeként is. A három forma közti különbséget a vércukorszintekben megfigyelhető eltérések adják: inzulinrezisztencia esetén a szervezet még képes kompenzálni a csökkent érzékenységet a hormon iránt, ezért a vércukorszint normális, prediabétesz esetén azonban már enyhén emelkedett a vércukorszint, de még nem annyira, hogy kimerítse a cukorbetegség kritériumait, míg cukorbetegség esetén a vér cukortartalma jelentősen emelkedett.

Kiket érint az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia főként a jóléti társadalmakban előforduló metabolikus zavar, gyakoribb az idősebb korosztályban, de manapság már nem ritkán fiatalokban is előfordul. Kialakulásában számos rizikótényező szerepet játszik, melyek egy része genetikai meghatározottságú, másik része az életmódhoz köthető:

Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!

  • túlsúly vagy elhízás,
  • idősebb életkor,
  • cukorbetegség fennállása szülőknél, testvéreknél,
  • inaktív, ülő életmód,
  • olyan alapbetegségek, mint a magasvérnyomás-betegség vagy a magas koleszterinszint,
  • várandósság alatt jelentkező terhességi cukorbetegség,
  • kardiovaszkuláris betegség vagy stroke a kórtörténetben,
  • policisztás ovárium szindróma (PCOS).

Azok a személyek, akikben a metabolikus szindróma egyéb részjelenségei, mint a magas vérnyomás, magas koleszterinszint és a magas haskörfogat már fennállnak, nagyobb valószínűséggel néznek szembe inzulinrezisztenciával is.

Az említett rizikófaktorok mellett egyéb tényezők is inzulinrezisztencia kialakulásához vezethetnek:

  • bizonyos gyógyszerek, mint a glükokortikoidok (szteroidok), néhány antipszichotikum és a HIV kezelésében alkalmazott bizonyos gyógyszerek,
  • endokrin betegségek, mint a Cushing-szindróma, az akromegália vagy a pajzsmirigy-alulműködés,
  • és bizonyos alvászavarok is, főként az alvási apnoe szindróma.

Inzulinrezisztencia okai

Egyelőre nem ismertek teljes mértékben az inzulinrezisztencia hátterében álló kórfolyamatok, azonban bizonyos részeit már sikerült feltárni a jelenségnek. A jelenlegi álláspont szerint az inzulinrezisztencia mögött álló két legfontosabb kóroki tényező a túlsúly vagy elhízás és a fizikai aktivitás hiánya.

Túlsúly, illetve elhízás esetén a problémát a felszaporodott zsírszövet jelenti, különösen a hastájékon és a belső szervek körül. Ez a zsigeri zsír hormonokat és egyéb anyagokat termel, melyek egy krónikus, hosszú távú gyulladást tartanak fenn a szervezetben, ami inzulinrezisztencia, akár 2-es típusú diabétesz kialakulásához vezethet, de szerepe van kardiovaszkuláris betegségek jelentkezésében is.

A fizikai inaktivitásnak szintén kulcsszerepe van az inzulinrezisztencia kialakulásában. Ennek oka, hogy rendszeres mozgás hatására a vázizomzat sejtjei fokozottan fognak kihelyezni a felszínükre egy csatornát, ami inzulin nélkül is képes cukrot felvenni a sejtekbe. Ráadásul emellett a sportolás hatására növekvő izomtömeg több glükózt fog felvenni, ezáltal csökkentve a vércukorszintet.

Kapcsolódó cikkünk

Életmódtanácsok IR-rel és prediabetes-szel küzdőknek

Az életmódunk az egész szervezet működésére komoly befolyást gyakorol. Mint ahogy megbetegíthet, ugyanúgy gyógyíthat is, illetve ahhoz nagyban hozzájárulhat. Dr. Borus Hajnal, a Cukorbetegközpont diabetológusa hasznos tanácsokkal szolgál az IR-rel, illetve a prediabétesszel küzdőknek.

Inzulinrezisztencia jelei, tünetei

Az inzulinrezisztencia kapcsán az egyik legnagyobb nehézség, hogy az esetek túlnyomó többségében nem jár semmilyen panasszal.

Azokban az esetekben, ha az inzulinrezisztencia metabolikus szindróma részeként jelentkezik, együtt járhat:

  • magas vérnyommással,
  • nagyobb haskörfogattal (nőkben 89 cm, férfiakban 102 cm felett),
  • csökkent HDL-koleszterinszinttel („jó koleszterin”),
  • emelkedett LDL- („rossz”) és összkoleszterinszinttel,
  • emelkedett trigliceridszinttel.

Előrehaladott stádiumban előfordulhat, hogy - elsősorban a hajlatokban - a bőr sötétebbé és bársonyos tapintatúvá válik, ezt a jelenséget nevezzük acanthosis nigricansnak.

Az inzulinrezisztencia kapcsán érintett személyeknek az alábbi tünetekről számolnak még be:

  • menstruációs zavar,
  • meddőség,
  • fokozott szőrnövekedés férfiakra jellemző területeken,
  • hajhullás,
  • zsíros, pattanásos bőr,
  • fáradékonyság.

Inzulinrezisztencia kivizsgálásainzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia diagnózisa több pilléren nyugszik, nincsen rá specifikus vizsgálat, hanem a tünetek, a vizsgálati eredmények és a laborértékek összességét figyelembe véve állapítható meg a fennállta.

A kivizsgálás során fontos szerepe van a beteg tüneteinek, a kórtörténetének és a családban előforduló betegségeknek. Az orvosi fizikális vizsgálat szintén alapvető része a diagnózis felállításának. Amennyiben a fentiek alapján felmerül az inzulinrezisztencia, a prediabétesz vagy a diabétesz gyanúja, további vizsgálatokra lesz szükség, melyek során vércukormérés történik, ellenőrzik a hemoglobinA1c-értékét, a HOMA indexet és a vérzsírszinteket, illetve ezeken felül, ha a vércukorvizsgálat eredménye nem kontraindikálja, orális glükóz tolerancia tesztet (OGTT) is végeznek. A vércukorszintet a szénhidrát-háztartásbeli zavar gyanújának fennállása nélkül is érdemes rendszeresen ellenőrizni, legalább évente egyszer az éhgyomri értéket.

A vércukorszint ellenőrizhető éhgyomorra és random időpontokban is, ilyenkor értelemszerűen más-más tartományt tekintünk normálisnak. Éhgyomorra levett minta esetén normálisan 6 mmol/l vagy az alatti vércukorszint fogadható el, míg random vércukorszint meghatározás esetén 7,8 mmol/l alatti érték a megfelelő.

A hemoglobin A1c (HbA1c) szintén a vércukorszintről ad információt, azonban ez az utolsó körülbelül 3 hónap átlagos vércukor értékére utal. A hemoglobin a vörösvértestekben található, melyeknek életideje nagyjából 120 nap – ezért informatív a HbA1c az elmúlt 3 hónappal kapcsolatban. Abban az esetben, ha a vércukorszint magas, a hemoglobin egyik alegységében változás következik be, ami nem visszafordítható. Ezt a megváltozott szerkezetű hemoglobint tudjuk mérni a vérben, ami alapján következtethetünk az elmúlt időszak átlagos vércukorszintjére.

Az orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) csak abban az esetben végezhető el, ha az éhgyomri vércukor érték alapján nem állítható fel a diabétesz diagnózisa. A vizsgálat során megmérik az éhgyomri vércukrot, majd 75g glükózt tartalmazó oldatot kell meginni, és ismételten megmérik a vércukrot 60, majd 120 perc múlva (bizonyos esetekben 30 és 90 percnél is mérik). Ez a vizsgálat pontosabb információt ad a szénhidrát-anyagcsere állapotáról.

Amennyiben inzulinrezisztencia gyanúja merül fel, érdemes ellenőriztetni az éhgyomri vércukor- és inzulinszintet - ezekből számolható a HOMA index -, illetve cukorterhelést követően is érdemes ellenőrizni az értékeket. A vizsgálatból nem csak a vércukorról kapunk információt, hanem a vele szoros kapcsolatban lévő inzulinról is.

Mivel az inzulinrezisztencia gyakran része a metabolikus szindrómának, érdemes a vér lipidszintjeit is ellenőrizni egy egyszerű vérvétel segítségével.

Inzulinrezisztencia kezelése

Az inzulinrezisztencia elsősorban életmódváltással kezelhető, testsúlycsökkentés és a fizikai aktivitás fokozása révén. Tünetmentes esetekben nehéz lehet fenntartani ezt az életmódot a motiváció hiánya miatt, azonban mindenképpen érdemes, mivel egyedül ezáltal előzhető meg a 2-es típusú cukorbetegség és a szövődményeinek kialakulása. A fizikai aktivitás növelése a leghatékonyabb módja a sejtek inzulin iránti érzékenységének fokozására. A stressz csökkentése és a megfelelő mennyiségű alvás szintén jótékony hatással lehet. Az egészséges és változatos étrend kialakításában és fenntartásában nagy segítség lehet dietetikai tanácsadás igénybevétele.

Bizonyos esetekben a cukorbetegség kezelésében alkalmazott gyógyszerek alkalmazása merülhet fel az inzulinrezisztencia karbantartására, azonban ezek mellett a szerek mellett is fontos a helyes életmód fenntartása.

Inzulinrezisztencia veszélyei

Az inzulinrezisztencia a legfontosabb veszélye, hogy az idő előrehaladtával 2-es típusú cukorbetegségbe mehet át, annak minden veszélyével együtt. Így az inzulinrezisztencia közvetve (cukorbetegség révén) és közvetlenül a következő betegségek fokozott rizikóját hordozza:

Hírek

A fahéj nem csodaszer, de fűszerként érdemes fogyasztaniuk a cukorbetegeknek is

A fahéj nem csodaszer, de fűszerként érdemes fogyasztaniuk a cukorbetegeknek is

Sok cukorbeteg már-már csodaszerként tekint a fahéjtartalmú étrend-kiegészítőkre, amelyek termékleírásai különféle egészségügyi előnyöket vagy gyógyhatást ígérnek az érintetteknek. Dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa azonban óva inti a diabéteszes pácienseket attól, az orvosuk által beállított gyógyszerüket bármiféle étrend-kiegészítőre lecseréljék.

További részletek
Miért nem lehet beállítani a cukromat?

Miért nem lehet beállítani a cukromat?

Még az egészséges embereknél is kellemetlen tüneteket okoz a vércukorszint ingadozása, a cukorbetegeknél azonban előre jelzi a súlyos hipoglikémiás epizódok előfordulását, és a cukorbetegség korai szövődményeihez vezethet. Dr. Polyák Annamária, a Cukorbetegközpont endokrinológus, diabetológus szakembere szerint a vércukorszint ingadozásmentes beállítása rendkívül fontos, ám egyúttal nehéz feladat is lehet a cukorbeteg páciensek egy részénél. 

További részletek
Ezért ne használja az okosórákat vagy okosgyűrűket vércukormérésre!

Ezért ne használja az okosórákat vagy okosgyűrűket vércukormérésre!

Figyelmeztetést adott ki nemrégiben az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) a szúrás nélküli cukormérő okosórák és okosgyűrűk használatával kapcsolatban. Dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa arra hívja fel a figyelmet, hogy a vércukormérő eszköznek nemcsak felhasználóbarátnak és kényelmesnek, de megbízhatónak és pontosnak is kell lennie.

További részletek

Prima Medica Egészségközpontok