Alvászavar és cukorbetegség - erős az összefüggés

Cukorbetegség és alvászavar – ha az egyiken segítünk, a másikra is hat

A cukorbetegek – különösen, ha nem kezelt vagy nem jól kezelt betegségük van -, gyakran tapasztalják, hogy rosszul alszanak, sűrűn felébrednek. Ennek pedig sokszor biológiai alapjai vannak. A cukorbetegség ugyanis több szempontból is ronthatja az az alvásminőséget, megszakíthatja a valódi regenerálódást. Ezek a szempontok az alábbiak:

• gyakori éjszakai vizelés jelentkezhet a magas vércukor miatt,
• többször szomjasnak érezheti magát a cukorbeteg még éjjel is,
• éjszakai hipoglikémia alakulhat ki,
• neuropátiás fájdalom ébresztheti fel a cukorbeteg pácienst,
• illetve hosszútávon akár szorongás vagy depresszió is kialakulhat a krónikus betegség talaján, aminek egyik tünete lehet az alvászavar.

Bármilyen furcsának tűnhet, az összefüggés fordítva is igaz: a rossz alvás növeli a cukorbetegség kockázatát, és ennek is összetett okai vannak.

• Csökkenő inzulinérzékenységet: kevés vagy rossz minőségű alvás esetén a szervezet kevésbé reagál az inzulinra, így emelkedhet a vércukorszint.
• Megváltozik az étvágyat befolyásoló hormonok működése: az alváshiány növeli az éhségérzetet a ghrelin hormon befolyásolása által, és csökkenti a jóllakottság érzését, a leptin hormonra gyakorolt hatások keresztül, ami túlevéshez és testsúlynövekedéshez vezethet.
• Növekszik a stresszhormonok szintje: a rossz alvás növeli a kortizol szintjét, ami szintén emeli a vércukrot.
• Fokozza a gyulladást és az anyagcserezavarokat: tartós alvászavar mellett nő a szervezet gyulladásos terhelése, ami összefügg a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásával.

Beszéljünk a túlsúlyról!

Az összefüggések másik erős kiindulópontja a túlsúly, az elhízás, ami szintén gyakran társul cukorbetegséggel. Az elhízás pedig sűrűn fonódik az alvászavarokkal, különösen az alvási apnoéval, vagyis az éjszakai légzéskimaradással. Bár természetesen nem minden elhízott személy szenved éjszakai légzéskimaradástól, de a plusz kilók bizonyítottan növelik a rizikót. A túlsúly miatt ugyanis a nyak területén is felhalmozódik a zsír, ami önmagában is akadályozza a légzést. Éppen ezért a probléma kezelésének első életmódbeli lépése a testsúly rendezése. Már 10 százaléknyi fogyás is javít az alvási apnoé állapotán, sőt, esetenként meg is szünteti a légzéskimaradást.
A helyzet összetettségét jól jelzi, hogy az összefüggés itt is kétirányú: minél súlyosabb az alvási apnoé, annál nagyobb az esély a súlygyarapodásra, ami pedig a cukorbetegség egyik rizikófaktora. Ennek elsősorban az az oka, hogy a légzéskimaradás által megzavart alvás, amely így nyilván nem kielégítő, hatással van az étvágyat befolyásoló hormonok termelődésére. Egyes tanulmányok szerint az elégséges és jó minőségű alvást „produkáló” személyek kevesebb cukrot és szénhidrátot fogyasztanak napközben, mint a keveset alvók és az alvászavarban szenvedők. Ráadásul az alvászavar miatti napközbeni fáradtság és alacsony energiaszint hatására a fizikai aktivitás is csökken. Ez pedig különösen megnehezítheti a túlsúlyos, éjszakai légzéskimaradástól szenvedő páciensek fogyási próbálkozásait.

Mire kell figyelniük a cukorbetegeknek?

- Elsősorban érdemes tisztában lenni azzal a cukorbetegeknek, hogy őket erősebben fenyegeti egyes alvászavarok kockázata. Például az elalvási vagy átalvási nehézség, vagyis az inszomnia gyakori mind 1-es, mind 2-es típusú cukorbetegségben. A nyugtalan láb szindróma a cukorbetegeseknél előforduló idegkárosodás talaján szintén könnyebben kialakul. Az alvási apnoé pedig az egyik leggyakoribb társbetegség. Az éjszakai légzéskimaradások miatt romlik az oxigénellátás és az alvás minősége. Ez viszont növeli az inzulinrezisztenciát, emeli a vérnyomást és nehezebbé teszi a vércukorszint kontrollját – hangsúlyozza dr. Para Györgyi, a Cukorbetegközpont – Prima Medica belgyógyásza, diabetológus, szöveti cukor monitorozás specialista. - Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a cukorbetegeknél az alváshigiénia szerepét, valamint a napi mozgás, a testsúlycsökkentés, és természetesen a megfelelő vércukorkontroll jelentőségét.

Így segíthet a szöveti cukormonitorozás

Hosszú távon a legnagyobb segítséget a személyre szabott és rendszeresen kontrollált kezelés jelenti, a megfelelő HbA1c célérték fenntartásával.
- A megfelelő kontroll kialakításában jelent óriási segítséget a szöveti cukormonitorozás, vagyis a CGM. Egy felkaron viselt kis eszköz segítségével ugyanis folyamatosan, öt percenként kaphatunk felvilágosítást a sejtközötti állomány glükózszintjéről – mondja a diabetológus. - Ezzel pedig szinte azonnali visszajelzéshez jut a páciens arról, hogy mi történik a szervezetében az adott élethelyzetben. Vagyis konkrétan lépéseket tud tenni akár a hipoglikéma megelőzéséért, akár az éjjeli vércukoresést is kivédve. Ráadásul a szöveti cukormonitor olyan információkhoz juttatja orvost és a dietetikust is, amelyekre egy nagyon hatékony étrend és kezelés épülhet.
A jól beállított vércukorszint több módon is javíthatja az alvás minőségét, különösen akkor, ha a magas vagy ingadozó vércukorszint okozza az éjszakai panaszokat. A stabilabb érték kevesebb éjszakai vizelést eredményez, ritkábban tapasztal a beteg éjjelente szomjúságot és kiszáradást, ritkábbá válik az éjszakai hipoglikémia miatti hirtelen ébredés. A jól beállított kezelés segít elkerülni ezeket az ingadozásokat. Hosszú távon pedig elkerülhető a tartósan magas vércukor miatti idegkárosodás, vagyis a diabéteszes neuropáia, és ennek egyik jellemző tünete, az éjszakai égő, zsibbadó vagy szúró fájdalom.

Dióhéjban

Mivel a jobb alvás javítja az inzulinérzékenységet, a jobb vércukorkontroll pedig javítja az alvást, cukorbetegeknek elengedhetetlen a rendszeres kontroll a vércukorszint jó beállításához, valamint akár a szomnológiai kezelés. Ezért a cukorbetegség kezelésében az alvás minősége ma már fontos része az életmódkezelésnek is. A kiegyensúlyozottabb vércukorszint javíthatja az energiaszintet és a cirkadián ritmust is, ami segíthet a természetesebb alvás-ébrenlét ciklus fenntartásában.

Tudástár:

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC4224959/

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC5628550/

Forrás: Cukorbetegközpont – Prima Medica (www.cukorbetegkozpont.hu)